Mielőtt írnék mást is, egy kis történet.
Bocsánat, ha valakinek az érzékenységét
sérti).
Öreg székely hazafelé tart a napszámból.
Megy, mendegél, mígnem feltekint az égre,
összeteszi a két kezét és így szól
az Úrhoz:
-Ó, bárcsak nyernék végre egy ötöst
a lottón!
Mire ezt így átgondolta, hazaért. Restellkedve,
hogy milyen nagyravágyó, ment aludni korán,
hiszen virradatkor indulni kell.
Másnap, amint hetet kongattak és hazafelé
tartott, ismét vágyakozni kezdett.
-Ó, bárcsak nyernék végre egy ötöst
a lottón!
Elszégyellte magát kapzsiságában, majd
sietve aludni tért.
Harmadnap „csakazértis” kedvvel, elszántan nézett
fel a Mennybe:
-Ó, bárcsak nyernék végre egy ötöst
a lottón!
Mire az Úr, az ő pásztora, dörgedelmesen ennyit
szólt:
-Mi lenne, ha végre elmennél a postára és
feladnád azt a szelvényt?
Te feladtad-e már az ehetit?
Igen, Emőke
Farkas Anikó
A valódi lottóval én is így vagyok.
De remélem, érthető a tanmese lényege:)
A lottószelvény
Anyukám annak idején azt mondta nekem, hogy ő minden héten nyer a lottón. Mindig megmarad neki az a pénz, amit kiadott volna a szelvényért.
Hozzászólás