Kicsit álmosan, kicsit fázósan...

egy-két gondolat a tegnap esti rendezvény kapcsán. 15 éves egyetemi évfolyamtalálkozón vettünk részt.

Minden egyes ilyen alkalom számvetés is egyben, jól tudjuk.

Az arcokat figyelve úgy tűnt, mindenki a "helyén" van. A beszámolókat hallva azonban érték a társaságot más benyomások is.

Az egyetem ill. a szak jellegéből adódóan az évfolyam 99.9%-a fiú. Sokan helyezkedtek el eredeti szakmájukban, nagy számban még most is ilyen állásban vannak valmilyen cégnél. Néhányan más utakra tévedtek, esetleg pénzintézeteknél kaptak jó állást.

Sokan vállalkozókká lettek, saját cégüket viszik vagy másét, de azt jó szívvel. Mások pedig most tervezik, hogy saját vállakozást indítanak.

40 évesen, családapaként és több év munkatapasztalattal a hátuk mögött többen azért választották a vállalkozói létet, mert már nem akarták, nem tudták vállalni a multik elvárásainak való megfelelést. Mondták, "húsdaráló".

Eddig csak nőként tudtam megítélni a multikat és csak kívülről. Elképzeléseim, hallomásaim alapján.

A Milliomos Születik [1] villában az első kiszavazás alkalmával meg kellett indokolnom, miért engem mentsenek meg, miért én maradjak benn.

A magunk példájából kiindulva, az oline vállalkozással elérendő céljaim egyikét szem előtt tartva a válaszaim között szerepelt, hogy nagy a felelősség rajtunk, nőkön. Hozzá kell járulnunk az anyagiakhoz, ha meg akarjuk óvni párunkat. De nem mindegy, mi magunk is mit vállalunk fel, mit áldozunk a pénz oltárán.

Talán nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy inkább itthon alkotnék valamit, amivel hozzájárulhatok a kiadások fedezéséhez, miközben óvom a családi tűzhelyet és megélem nőiségem, anyaságom is (reggelit készítek, bevásárolok, tapasztalatot cserélek más asszonyokkal befőzés ügyben, varrni tanulok stb.), mert csak így lehetek kiegyensúlyozott társ, egészséges anya.

Hát vessünk számot, mérlegeljünk, gondoljuk át lehetőségeink! Neked mi a véleményed?