A sorozatindító bejegyzést a közösségi médiának, azon belül is a Facebooknak szenteltem. Ha most azt mondod, regisztráltál a Facebookon, de nem látod értelmét, megértelek. Eleinte elvész az ember a sok doboz közt, a lehetőségek egyben a bőség zavarát is jelentik a kezdő felhasználónak.
Ugyanakkor aki hajlandó kicsit belemélyedni, figyelni és kisérletezni, nagy dolgokra lehet képes a Facebook segítségével.
E bejegyzésnek azonban nem a Facebook technikai rejtelmeinek bemutatása a témája.
Van Magyarországon egy fiatalember, aki nemrég lépett online vállalkozói pályára, mégis máris óriási sikerrel rendezte meg az első Közösségi Marketing Napot, valamint interjú készült vele a nyomtatott sajtóban.
Ismerd meg Te is Váraljay Gabrielt!
- Örülök, hogy most olyasmiket is megtudhatok rólad, amiket eddig még nem kérdeztem:). Emlékszel még, hogyan kezdődött a netes pályafutásod? Mikor böngésztél először?
Először 1994-ben böngésztem az egyetemen, de akkor az internet ott még fekete - fehér volt, sőt, néha zöld és fekete (a Hercules monitorokra ki emlékszik?) :-) Az internet már akkor megfogott, de akkor még az is nagy dolognak számított, ha valakinek e-mail címe volt. Vicces visszagondolni, hogy egyetemi szinten is milyen sávszélességről lehetett beszélni. A mai mobilinternetes korszakhoz képest ezek fanyar poénnak tűnnek.
Az első színes weboldalra viszont tisztán emlékszem. Számomra ez a Függetlenség napja c. film promóciós weboldala volt. Érdekes érzés visszagondolni arra az időre. :-)
- Feltételezem, eleinte te is autodidakta módon képezted magad. Kattintottál ide-oda, és figyelted, mi változik.
Emlékszel még, mi volt az első ingyenes anyag, amire regisztráltál (e-book, hírlevél)? És amire beruháztál?
A kezdet kezdetén minden autodidakta módon történt. A PC és az ezzel kapcsolatos technológiák amellett, hogy elérhetőek voltak, annyira újak voltak, hogy az egyetemi tanárok nem egyszer kértek meg minket, hogy magyarázzuk el a programok működését. Persze ezt otthon elmesélve az ismerősök nem nagyon akarták elhinni, de számomra akkor is jó érzés volt.
Ha már az autodidakta témánál tartunk. Nem igazán emlékszem, hogy az egyetemi kötelező adatbázis- és statisztikai órákon kívül egyéb PC tanfolyamra jártam volna. Valami vagy érdekelt, vagy nem. Ha pedig igen, akkor szerintem mindenkiben van akkora kapacitás, hogy megtanuljon egy szakterületet. Így voltam az angollal is. Senki nem hiszi el, de sosem jártam angol nyelvtanfolyamra. Az angolt egyébként az internetnek és a sok angol nyelvű szakirodalomnak köszönhetem. Így mertem kimenni Angliába is, ami igaz röpke fél évig tartott, de "nem
adtak el" ahogy szokás mondani. :-)
Az első e-book egy RichJerk http://www.therichjerk.com/ anyag volt. Nagyon tetszett a stílusa, főleg hogy a Csernus féle kommunikációs politikát követi. Nincs a szőrén simogatás. A levelek úgy kezdődnek, hogy "Hello Losser!" és úgy folytatódnak, hogy "Én meg csináltam, de te nem fogod, mert vesztes vagy!" Nagyon bejön az ellentétes tagadó kommunikációs modell, de valahogy Magyarországon "nem jön át", mert az emberek megsértődnek és félreértik, ugyanúgy mint Csernus dokit. Rám ez motiválólag hatott, mást viszont elriasztott.
Az e-bookokkal kapcsolatban viszont megfigyeltem, hogy az átlagos magyar internetes vállalkozó esetében is sokszor kiderül, hogy sajnál a tudásba invesztálni. Az adok kapok modell, csak a kapokra van kihegyezve. Tehát sokan úgy gondolkodnak, hogy "Én írok egy e-bookot, és vannak termékeim, amiket te vegyél meg, mert az jó neked, de én nem vagyok hajlandó pénzt adni a saját fejlődésemre." Na ezt a hozzáállást teljes mértékben elítélem, mert olyan mintha valaki csak belélegezne.
Kell a kilégzés is, amikor pénzt adsz ki, hogy legyen bevételed. Fejlődnöd kell és ez nem konkrétan a torrentről leszedett anyagokkal kezdődik.
Ha valaki írt már e-bookot, akkor tudja, hogy mennyi idő és energia kell rá. Talán ezért is becsüljük meg mi jobban az infotermékeket.
- A közösségi oldalak megjelenése új színt hozott, új területet jelent az emberek közti kapcsolattartásban. Te mikor regisztráltál először közösségi oldalakra?
Hogy mikor, arra már nem emlékszem, de az első - mint a legtöbb magyar életében - az iWiW volt. Akkor az egésznek még az értelmét sem láttuk. Mindenki feltölti magát, aztán bejelöli akit ismer... és? Utána mi van? Azután jöttek a hasonló klónok. Később tetszett még a Barátikör. Ott az ingyenes sms modell az nagyon tetszett, de ezek mind csak felhasználói szempontok.
Később elkezdtem magam letörölgetni mindenhonnan, kivéve az iWiW-et.
- Hogyan jellemeznéd az utat, amíg egyszerű felhasználóból a közösségi média szakértőjévé váltál?
Az út rém egyszerű, amit Dale Carnegie - n át Brian Tracy is elmond: Egy témán belül könnyű szakértővé válnod, csak napi szinten egy adott időt azzal a bizonyos témával kell foglalkoznod, és mélyre ásnod benne. A marketing 22 vastörvénye c. könyv egyik fejezete épp a szakosodásról szól. Minden szakma egyre több részre specializálódik. Épp ez miatt nem tud egy személy mindent átlátni. Épp ezért törvényszerűség, hogy ha valakit érdekel egy téma és beleássa magát, azzal rendszeresen foglalkozik (kulcsszó!), akkor előbb utóbb a téma szakértője lesz.
A szép az egészben, hogy bárki meg tudja csinálni, mert nem kell hozzá főiskola, sem egyetem (amelyek ráadásul eléggé le vannak maradva a trendekben, persze tisztelet a kivételnek), és valaki jó lehet a saját kis szakterületén. A lényeg, hogy érdekeljen az a terület, amit kiválasztottál, mert ha ez nincs, gyorsan megáll a kerék és beégtél nem csak magad, de a téged figyelők előtt is.
A magyar piac amúgy is kritikus és figyeli minden hibádat. Védd ki azzal, hogy mindig a legjobbat próbálod meg nyújtani. Én így látom. Attól függetlenül, hogy ember vagyok és követek el hibákat a cél, hogy minőséget adjak (még ha ez most nagyon közhelynek is hangzik), és ezt komolyan is gondolom.
- Első kiadványod egy ingyenes e-book volt a Twitterről. Innen nyergeltél át a Facebookra, mint központi témára.
Mennyire volt ez tervezett, tudatos lépés?
A twitteres kisokosra ráférne már a tatarozás, csak nem volt még időm helyrerázni. A sok visszajelzés volt az, ami erőt adott a facebookos e-book megírására. A lépés tudatos volt, mert ha megfigyeled, minden cég, aki ad a közösségi média marketingre, az a Twitteren és a
Facebookon jelenik meg. Zenészek, színészek esetében ez bővül a MySpace-szel (amivel én nem szeretnék foglalkozni), magyar cégek esetében pedig megjelenik az iWiW is.
Egyértelmű, hogy a Twitter és a Facebook - még ha nincs is semmi közük egymáshoz - kéz a kézben jár.
- Sokat változott az oldalad, mióta követlek. Blogból magazinná vált, társszerzőkkel.
Sikerült megtalálnod a megfelelő technikai szakembereket is, vagy egyedül "pixelezel"?
Előbb utóbb minden blogger belátja, hogy a tartalomfejlesztéshez idő és hangulat (idegek, ihlet, stb.) kell. Aki lelkiismeretes, azt az ihlet mentes napok még le is tudják törni. A közösségi média - mint téma - pedig egy kiapadhatatlan forrás. (Ezt látom abból is, hogy azok is, akik teljesen más szakterületekre specializálódtak, egyre gyakrabban belekapnak ebbe a témába.)
Visszatérve a csapathoz: mindig is csapatban gondolkodtam, mert láttam a magányos internetes marketinges modelljét, ami nem tetszett. Egy ember fizikailag nem győz mindent megcsinálni. Egy ideig én is abban a tévhitben éltem, hogy mindent fogok győzni. Wordpress, grafika, dizájn, tartalom, termékfejlesztés, és közben saját magam folyamatos képzése. Mellette persze ott a család és a pihenéssel kapcsolatos szükségletek. Így nem lehet élni. Illetve lehet, csak érdemes megnézni sok nörd családi modelljét (már ha van nekik).
A technikai támogatást - már ha webesre gondolsz - Twitteren találtam meg, és innen vannak a társszerzőim is. Egyedül nem megy, csak csapatban. Nagyra értékelem őket, hiszen nélkülük nem itt tartanék. Az oldalon persze az apróbb módosításokat én végzem, de sok esetben erre sincs idő. Természetesen állandóan harcol a bennem rejlő maximalista és az ésszerű "erre most nincs idő és amúgy sem éri meg" szelleme, de egyértelműen a tartalmat tartom a legfontosabbnak, nem az ott "azt az ikont tedd már odébb" dolgokat.
- Mi volt a legjobb húzásod vállalkozásoddal kapcsolatban? No és a legnagyobb baklövés?
Ezek jó kérdések! :-) A legjobb húzásom? Talán az, hogy jó időben csaptam bele a Facebook témába. Emlékszem, anno egy volt angliai kolléganőm hívott meg, és mivel nem volt más ismerősöm rajta kívül, csak az ő bejegyzéseit láttam a falamon, így nem értettem az egész lényegét. :-)
Aztán egyszer csak bezúdult a sok magyar. Érdekes volt átélni, pedig ez nemrég történt.
Ha a vállalkozásomra gondolsz, hibákat követek el, de olyan, hogy baklövés, szerintem nem volt, és igyekszem, hogy ne is legyen. :-) Jó a könyvelőm, mindenről adok számlát, szándékosan nem gyűjtök ellenségeket, akinek tudok, segítek.
Ez életem második vállalkozása. Az első: ha láttál már marketingmentes vállalkozást... :-) Többet nem is kell mondanom ugye?
:-)
-
Végül egy jó tanács minden Facebook-használónak?
Tudd mi a célod! Miért vagy fenn? Ha szórakozásból akkor azért. Viszont ha vállalkozás és üzlet a fókuszod, akkor jól gondold meg minden lépésed, mert - gondolom - nem mondok újat azzal, hogy lábnyomokat hagysz minden egyes bejegyzéseddel. A Facebook és más közösségi oldalak tulajdonképpen az életünk virtuális lenyomatai.
Mik a gondolataid? Mit csinálsz? Mi érdekel? Ez mind ott van.
Amire viszont felhívnám a figyelmet, azok a képek. Ha te hiteles vállalkozóként szeretnél megjelenni, szerintem figyelj oda, milyen képeket teszel fel magadról, mert a profiloldaladra tévedő kritikus a fotó környezetét is meg fogja vizsgálni. Szerintem még mindig kevesen
veszik komolyan a személyükre vonatkozó PR-t, pedig egy vállalkozó esetében az elsődleges termék az ő maga. A Facebookon pedig ezzel le lehet "bőgni".
Nos, eddig az interjú. Hálásan köszönöm Gabrielnek hogy rendelkezésünkre állt.
